************
Ébredés: 3 évvel, és majdnem két hónappal később
********
Minden álmomban, mit átéltem, csak egyetlen, lila szempár létezet. Folyton azt láttam magam előtt, az agyam mindig ugyan azt a képkockát pergette előttem, újra, újra, meg újra. Hirtelen riadtam fel. Könnyek hulltak az arcomon, habár nem tudom, hogy miért. Óriásit csaptam kezemmel, mintha egy rossz álmot űznék el a valóságból. Valami sípolni kezdett, egészen a fülembe, ami arra késztetett, hogy körülnézzek. Valaki fogyta a másik kezem. Tapintása kissé érdes volt, de kellemes, és védelmező. Oda odanéztem, és egy férfit pillantottam meg. Kissé őszes, fekete haja volt, ami a válláig ért. Mellette egy bűbájos kislány ült, kék szemekkel, méz szőke hajjal, fehér bőrrel. Apa! Gréti! Az agyamba villantak az emlékek. A húgom, az édesapám! Kezemet kitéptem apám kezéből, és nem törődve a sípolással, egyszerre mind a kettőjüket magamhoz öleltem. Sírtak. De nem tudom, miért. Csak arra emlékeztem, hogy egy másodperce egy alakra bámultam, az erdőben. A kutyám ott volt a lábamnál. És au. Aztán elestem, megbotlottam, szánkáztam lefelé, és elsötétült előttem a világ. A következő percben azonban az elmémbe beleivódó, borostyán- lila szempárt láttam, majd az is eltűnt, elragadta magával a feledés fekete, maró tengere. A családom válla felett elnézve egy ajtót láttam, mellyen egy nővérke rontott be, aggódva, izzadtan. De amikor rá fordítottam szemeimet, elmosolyodott, és sírva fakadt. Az asztalomon lévő mikrofonhoz lépett.
- Felébredt! Emma Deluxe felébredt! – sírva ült le az ágyam szélére. Kétség kívül egy kórházban voltam. A falra pillantottam. 2012. február 11. Nem hittem el. A legutolsó hiteles dátum, amit láttam, az a 2009 volt. December, 29. Mi ez az új dátum? Mi történt velem?? Ekkor az ajtóban egy új alak jelent meg. Széles válla volt, szőke haja, erős alkata, és a szemei...
Borostyán lilák!
Kibontakoztam a családom szorításából, majd remegő lábakkal, gyengén, mint egy szál virág, odatámolyogtam a fiúhoz. Tudtam, hogy ő az. Aki megmentett.
A lila szempár tulajdonosa. Bőgve omlottam karjaiba. Nem hittem el, minden álmom őróla szólt. A vállába fúrtam csontos arcom. De többre már nem volt erőm. Túlságosan is gyenge, fáradt, és törékeny voltam. A fiú visszakísért az ágyamhoz, és kisvártatva egy sereg ember jelent meg az ajtóban. Össze –vissza csókolgattak, öleltek, és egy kis idő múlva mindenkit felismertem. Ott volt Sam, egy öreg bácsi, aki sokszor beszélt hozzám, és mindig virágot hozott az asztalomra, Nicol, aki alig múlt 24 éves, az itt dolgozó nővérek egyike, ő mindig a kórházi pletykákat mondogatta nekem. Ott voltak az orvosok, akik ugyan nem ismertek annyira engem, de én ismertem őket. Minden gondjukat, bajukat, örömüket. Könnyeim csak mosták arcomat, mint a záporeső. Ahogy emlékeztem, régebben a lapockáig érő hajam most kócos volt, és a fenekemet súrolta, kezeimen nem volt sem izom,sem hús, sem háj, csak csont, és bőr, ahogy minden testrészemen. Gyenge voltam. Alig lehettem 39 kiló,és ha igaz, amit láttam, akkor 17 éves voltam. De nem éreztem azt, hogy valami hiányozna, minden emlékem visszatért... Voltak emberek, akik verseket olvastak nekem, vagy történelmet meséltek nekem. Minden beleivódott elmémbe, ami a kórtermemben történt. De legjobban a lila szempárnak örültem. Mindig ott csüngött a gondolatom. Milyen könnyű volt elkalandozni, mikor már úgy éreztem, élek, és képes vagyok rá!
Beültem egy különleges kórterembe. Egy bácsi ülte velem szemben, és átnyújtott egy lapot.
- Kérem, töltse ki a kérdéseket! – mondta, és hátradőlt a székében. Volt az asztalon még egy toll is, felvettem hát, és írni kezdtem.
Neve: Emma Deluxe
Neme: Nő
Születési dátuma: 1995. Február 2.
Apja neve: Emett Deluxe
Anyja neve: Olivia Gentle
Születési helye: Szent Margit kórház Bp.
Testvérek száma, neve, neme, kora: Gréta Deluxe, Lány, emlékeim szerint 9 éves.
Családi állapota: A szüleim elválltak, anyámhoz évente 3×, 2× látogatunk el. Jelenleg még nem élek párkapcsolatban.
Végzettsége: Általános iskola, 7. Osztály
Hobbia: Szeretek túrázni, olvasni, sportolni
Egyebek: Van egy kutyám, akit Rolónak hívnak, egy francia bulldog.
Nem tartott sokáig a kitöltés. Mikor készen lettem, az orvos felé csúsztattam a lapot. Ő áttanulmányozta, és bólogatott. Majd letette a papírt az asztalra, és így szólt;
- Most felteszek neked pár kérdést. Nem baj, ha elsőre nem tudod a választ, gondolkozz, és biztosan eszedbe fog jutni! – ecsetelte. Én bólogattam, és hegyeztem a fülem.
- Nos... Az iskolában melyik tananyagi szakasznál tartanak? – kérdezte. Elbizonytalanodtam.
- Magyarban elkezdtük tanulni a Toldi-t, és matematikából a törteket vettük. Történelemben a honfoglaló magyarokról kezdtünk el anyagot. – mondtam. A doktor csak bólogatott. – De... Nagyon sokat meséltek nekem, és nem is tudom, hogyan hallottam, de nekem ecseteltek dolgokat magyarból, verseket olvastak, azt hiszem, befejezte nekem valaki a Toldi – t, és meséltek nekem történelmi anyagokat is. Matekból pár egyenletet...
- Öhm, ez lett volna a következő kérdésem, Szóval mindent hallott, amit mondtak megának?
- Persze nem biztos, hogy mindent, és felejtek is, de arra határozottan emlékszem, hogy Dolores kirúgták, és hogy meghalt Óbudai Gergely, főorvos... és egy versrészletre... ˝Majd az édes álom pillangó képében elvetődött arra tarka köntösében, de nem mert szemére szállni még sokáig, egészen a pirosló hajnal hasadtáig. Mert félt a szúnyogtól, félt a szúrós nádtól...˝ - és mondtam még ezen kívül egy versszakot – Ez álom allegória. De tudok egy kicsit A walesi bárdokat, és pár nagyon nehéz egyenletet... – soroltam. Még egészen sokáig.
- És volt valami konkrét dolog, amire nagyon emlékszik?
- Igen! Egy lila szempárra, és legjobban az álom allegóriára. Már nem is tudom, ki mondta nekem, de ez nagyon belém ivódott.
- Ezen kívül mondja el hány éves az anyja, az apja, húga, és maga, hogy hol élnek, Rolóra is kíváncsi lennék... – mosolygott.
Én pedíg belefogtam.
- Az anyám apámtól akkor vállt el, mikor én alig voltam két éves, de ezután mégis zavaros viszonyt folytatott apámmal, és lett tőle még egy gyereke. Végül megint elválltak, Gréti, a húgom hozzánk került. Anyám német országba költözött, egy új férfival. A 12. születésnapomra kaptam tőle egy francia bulldog babát, és arra hagyatkozva, hogy túlságosan felelőtlen vagyok, és őt jobban szereti a kutya ellopta tőlem. De én karácsonykor visszaloptam. Anyám akkor volt 30 éves, apám pedíg 32. Mikor elvittem a kutyámat, a közeli erdőbe sétálni, akkor gurultam le a hegyről, és veszettem el az eszméletemet.
- Igen. Nos, soroljon fel pár barátot az ismeretségi köréből!
- Lena, Rosalie, és Angelina.
- Jó... Egyelőre ennyi elég is volt. Kérem, küldje be az apját, és menjen vissza a kórtermébe! – szólt, és újra böngészni kezdte a lapot.
